Hát, ilyen csak a mesében van. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kínai származású amerikai üzletember. A bizniszmen ráérő idejében Magyarországra látogatott. Mit látogatott, itt nyaralt. Nem Hawaiion, nem a Kanári-szigetek valamelyikén, hanem e lángoktól ölelt kis ország kék ege alatt ütötte agyon a múlni nem akaró időt. Van ilyen. Nyilván fordulóponthoz érkezett az élete, és Hwang úr, mert így hívják történetünk hősét, csak arra várt, hogy valamiféle jelet kapjon az égiektől. Hwang úr rendkívül elfoglalt ember, cégek megszámlálhatatlanul hosszú sorát irányítja egy felhőkarcoló tetejéről, és üvegkalitkájából nem látni mást, csak egy másik kalitka üvegablakát, amely mögött egy hasonló szempár nézi, ahogy őt nézik.

Amikor poharába töltötték Szepsy István ’93-as évjáratú aszúját, Hwang úr még nem tudta, hogy ez lesz a jel. Amikor beledugta orrát a pohárba, egy kínai sárkány jelent meg előtte, izgatottan forgatta a fejét ide-oda, majd elindult, minduntalan hátranézve: nyilvánvalóan azt akarta, hogy Hwang úr kövesse őt. A sárkány egy elhagyott udvarba vezette Hwang urat. Roskatag épületegyüttes, omladozó boltívek, mindent benőtt a gaz, a gyom, kövér gyíkok sütkéreznek a napon. Hwang úr kezében még mindig ott az aszúval teli pohár, amelybe még bele sem kortyolt. Ajkához emelte a kelyhet, megízlelte a bort. Abban a pillanatban különös dolog történt. Az épületek megszólaltak. Hwang úr később sem tudta emlékezetébe idézni, milyen nyelven szóltak hozzá, kínaiul, angolul vagy magyarul? De beszéltek. Az igazság az, hogy Hwang úr egyáltalán nem értette, mit mondanak, mégis tudta, mit kell tennie. Hirtelen ráébredt, hogy azért tanult, azért dolgozott, azért szelte át az óceánt egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy találkozzon ezzel az ízzel és alkotójával, a mosolygós, szelíd arcú, törékeny Szepsy Istvánnal, aki mintha a Tao Te King-ből lépett volna elő, hogy megmutassa a helyes utat.

Hogy a Királyudvar manapság hol tart, azt biztosan jól lehet ábrázolni gazdasági szinuszgörbékkel. A grafikon azonban nem képes közvetíteni ennek a bornak a valódi tartalmát. Hogy milyen ez a bor? Mágikus. Ha a világ valamennyi politikai vezetőjét sikerülne egy asztalhoz ültetni, hogy ezzel a borral koccintsanak, egy csapásra kitörne a világbéke. De addig is: olyan, hogy beszakad alatta az asztal. Ahogy Spiró György mondaná.