Amikor 2000-ben ide kerültem, és elkészítettem életem első édes borát, azt gondoltam, hú, de jó borász vagyok. Persze abban az évjáratban nem volt nagy kaland jó bort készíteni. Aztán átmentem Szepsyhez, Demeterhez, a Hétszőlőhöz, a Disznókőhöz, és hát nekik is csoda boraik voltak, sokkal, de sokkal szebbek is, mint az enyém. Azt hiszem, azóta sem találkoztam az elégedettség érzésével, mesélte Judit. Én viszont elmondhatom, hogy amikor végre megkóstoltam a bort, határozottan elégedett voltam. Minden túlzás nélkül: csak a legnagyobbakhoz mérhető.