A Hemina ősrégi mértékegység. A régi Rómában még hatpohárnyi, azaz egynegyed liter folyadékot, többnyire bort jelentett. A pontos meghatározására irányuló kísérletek a középkorban azonban már számos vitára adtak okot. A kolostorokban ugyanis más-más mértékegység volt a szerzetesek napi boradagja, amiről a derék barátok a mennyország kulcsaiért sem mondtak volna le.

Nursiai Szent Benedek, a bencés rend alapítója, aki akkoriban még egyáltalán nem gondolta, hogy egyszer majd a szent jelzőt biggyesztik a neve elé, éppen ezért kénytelen volt regulájában a szerzetesek napi itókája felől rendelkezni.

„...ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor”.

A Hemina rászolgált arra, hogy a borivás mértékegységévé váljon. Nagy testű, krémes, olajos, vastag, burgundi típusú fehérbor, chardonnay és pinot blanc házasítása. Az érett szőlőt egész fürtben préselték, a seprőt rendszeresen felkeverték, az almasavbontás annak rendje és módja szerint lezajlott, a bor pedig tíz hónapig békésen újhordóban érlelődött. A pincészet fehér csúcsküvéjéből mindenki annyit igyon, amennyi testi-lelki épülésére szolgál. Ne többet, de ne is kevesebbet.