Hajlok arra, hogy az aszú súlymérték. Mértékegység. De nem a puttonyszámoké. Az egyensúlytól olyan, amilyen. Finoman megmunkált nemesfém. Ékszer ez. A gasztronómiában csodákat és polgárpukkasztó performanszokat lehetne művelni vele. Tudják, mit adnék mellé? Szarvast. Nem libamájat, nem kékpenészes sajtot, hanem vadat. A projekthez kéne találni egy laza, de profi séfet, aki az ilyen hajmeresztő mutatványokat bevállalja. Kavicsot az állóvízbe. Séfünk szószból hidat építene az aszú és a vad közé, azon átsétálnánk egy szabad világba. Mert nem az a baj, hogy a libamáj meg a rokfort nem működik jól. Dehogynem. Az a baj, hogy mindkettő börtön, szűkre szabott perspektívával. Az aszút fel kell szabadítani. Itt az idő, most vagy soha...