Degenfeld Palota

Degenfeldék a turizmusra alapozzák a jövőt. Úgy döntöttek, hogy id ecsalogatják az embereket, mert senkinek sem érdemes addig eltávoznia az örök vadászmezőkre, míg meg nem csodálta Hegyalja páratlan szépségeit, és meg nem ízlelte borait. Ezért hozták létre a Tokaj Kereskedelmi Központot Tokaj főterén. A Degenfeld Palota nevű épületben székelő gasztroszentély már régóta birizgálta fantáziánkat, a közelmúltban végre szakítottunk rá időt - és próbára tettük.

A Degenfeld Palota 2002 májusában nyitotta meg kapuit, a fizetőképes vendégsereg pedig a pénztárcáját. Mivel tapasztalataink szerint minden valamire való ötlet mögött ott rejtőzik egy mozdulatlan mozgató, azonnal a nyomába eredtünk. Nem volt szükségünk hosszas kutatómunkára ahhoz, hogy ráakadjunk Petróczki Hedvigre, a Degenfeld-birodalom marketingesére. Nélküle aligha működne ilyen olajozottan a komplexum. Míg a vacsorára vártunk, Hedvig kalauzolásával kisebb felfedező utat tettünk a kereskedelmi központ épületében. 

Kedvünkért még a borszaküzletet is kinyitotta, ahol a polcokon nem csak Degenfeld-borok kapnak helyet, hanem a Tokaj Reneszánsz égisze alatt tevékenykedő pincészetek butéliái is mind ott sorakoznak. Sőt, ha valaki netán még Tokaj főterén is vörösborral akarja múlatni az időt, talál magának kedvére valót a legjelesebb termelők nevével fémjelzett palackok között. Persze a turistacsalogatás elmaradhatatlan kellékei sem hiányozhatnak a borok mellől: hollóházi porcelán, népviseletbe öltöztetett csutkababák és egyéb nyalánkságai a szuvenírnek.

A népi vonal mellett azonban a modernizmus szele is betört a falak közé. Hedvig fejéből pattant ki az internet kávézó ötlete, igaz, a borboltban beüzemelt PC-n emilező vagy szörfölgető utazó nem kávét, hanem egy pohár Degenfeld-bort szürcsölhet a virtuális kalandokhoz.

Akárcsak a tarcali kastély esetében, itt is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az épületet eredeti formájában állítsák helyre. Az értékmegőrzés elsődleges szempont. Itt van például a lépcsőkorlát. Egyik része originál, az ívet viszont újra kellett görbíteni. Hamar kiderült, hogy egy fát ilyen mértékben meghajlítani ma már csak egy parafenoménnek sikerül, az asztalosok nehezen birkóznak meg ekkora feladattal. Ha mégis sikerül, 3 ember másfél heti munkáját veszi igénybe az ötven centinél alig nagyobb ívecske. De megérte, esküszöm, olyan az az ív, akár egy nagybőgő nyaka. Hedvig az épület minden morzsáját, legeldugottabb sarkát is ismeri, szinte mindent ő talált ki benne, nem csoda hát, ha otthonosan mozog a patinás falak között.

És mivel kereskedelmi központnak épült, ugyebár tartalmaznia kell üzleteket, irodákat, vendéglőt, konferenciatermet, szállodai részt. Bekukkantunk a szobákba is. Nem olyan pazar és fényűző lakosztályok ezek, mint a tarcali kastély szobái, de hát a funkciójuk is egészen más. Maximális kényelmet nyújtanak a tokaji barangolásokba belefáradt utazónak, akinek egyetlen vágya, hogy végre álomra hajtsa a fejét.

A legfelső emeleten, a tetőtérben, amely természetesen nem korhű része az épületnek, konferenciaterem lakik, és a tokaji önrendelkező borminősítő bizottság munkája is e falak között zajlik. Itt dől el végre-valahára, alapos érzékszervi vizsgálatokat követően, hogy a sokféle nedű közül melyik is számít autentikus tokaji bornak.