Az etnogasztronómia Mekkája

Lipótváros, Sas utca. Valamikor Két Sas utcának hívták, talán valami cégér után, aztán a fővárosi bürokraták betiltották a számokat az utcanevekben. Egykor üzleteiről, kereskedőházairól volt híres, még Krúdy is emlegeti a Sas utca kartonboltjait és a csicsai Svarc család gyapjúüzletét – ma már elsősorban nagyszerű vendéglőiről ismerjük. A négyes szám alatt, a Bazilika tőszomszédságában működik a Mokka Café&Restaurant, melyet a belváros egyik legizgalmasabb étekszentélyeként tartanak számon.

Ha a Mokkában nem adnának se enni, se inni, csak éppen be lehetne menni, körülnézni kicsinyt, üldögélni a kávébarna karosszékekben, csodálni a mesés mozaikokat, keleti lámpákat és fali díszeket – már ekkor is megérné betérni ide. Mikor belépünk ajtaján, s megpillantjuk az előtérben a fapapucsokat, máris valami otthonos érzés tölt el minket. Aztán tovább megyünk, helyet foglalunk, és lassanként, csendbe n belesüppedünk az afro-etno térbe. A Mokkában ugyanis olyan magától értetődően, megnyugtatóan és ízlésesen keveredik modern és ódon, kelet és nyugat, kényelem és elegancia, hanyag sárm és decens báj, hogy vacsora után nem nagyon akaródzik kilépnünk az utcára, maradnánk még picit ebben a végtelen és izgalmas nyugalomban, mondjuk egy emberöltőt, nem többet. Gubbasztanánk még keveset az arab kővárat idéző boltívnek dőlve, a kávés zsákokat bámulnánk, s azon morfondíroznánk, igaza volt Szindbádnak, nincs egyéb értelme a létnek, csakis az, hogy csendben elmulasszuk az életet.

Világkonyha

Vasárnap este, mégis majdnem teltház, halk zene, az egyik sarokban orosz hölgyek mulatnak magyar borok mellett, a másiknál angolul folyik a csevej, a harmadiknál magyar család vacsorál – világvárosi lazulás.

A kiszolgálás gyors, udvarias, precíz, de semmi terhes tolakodás, semmi zavaró túlzás, a Mokka-gépezet olajozottan működik, szinte észre sem vesszük, már levették a kabátunkat, már leültünk, már aperitifet kortyolunk, már háromféle ízelítőből (chilis paradicsommártás, mézes mustár, gyümölcs-chutney) kenjük kenyerünket.

Budapest egyik leggyönyörűbb étlapja van a kezünkben, a barna szinte minden árnyalata szerepel rajta a tejeskávé-világostól a zacc-sötétig, a címlapfotó mozaikjából egy haragos afrikai arc vicsorog ránk, karamell lapok, aranyszínű zsinór, könnyen áttekinthető, logikus elme alkotta ételsorok.

Nincs a művészetnek nagyobb pillanata, mint mikor a tartalom és a forma beszélő viszonyba keveredik egymással, legyen az baráti csevej vagy vad, tüzes vita. A Mokkában az előbbi működik, a tér és a gasztronómiai élmény tökéletes harmóniában áll egymással, a fogásokat ugyanaz a kevert, izgalmas, mégis nyugalmat árasztó, légies elegancia jellemzi, akár az étterembelsőt.

A Mokkában világkonyha üzemel, fusion kitchen, melyben a távol-keleti, a mediterrán, az indai, az amerikai és a magyar ízek is helyet kapnak, a főszerep mégis Észak-Afrikáé.

A menü levesekkel, falatokkal, előételekkel és tésztákkal indul. A mokkai gasztroeklektika már a levessorból is jelesül kiviláglik: meleg paprikakrémleves parajchips-szel, pikáns kacsahús-gombóc leves, thai csirkeleves és gulyásleves csipetkével. A tapas kategóriában három csapat is indul: egy halas (tonhaltatártól a sherrys királyrákon át a polipsalátáig), egy ún. Mokka-tapas (bélszíntatártól a pármai sonkán át a füstölt kacsamellig) és egy vega dominanciájú: a fetás koktélparadicsomtól a padlizsánkrémen át a zöldségkolbászig. Ehhez jön még tízféle előétel (libamáj paté, argentin bélszíncarpaccio, vörösboros királyrák stb.), valamint tészták és rizottók.