Válogatott teák, kávékülönlegességek, koktélcsodák, ötletes saláták, saját kezűleg kiötlött, kikevert és artisztikusan felépített borkorcsolyák. Ja, és európai borválaszték. De tényleg. Szentendrén, pár lépésre a Péter-Pál templomtól. Dorothea Kávézó.

Almás pirkadás

Amúgy ambivalens a városkához fűződő viszonyunk. Kirakat a múltban, kirakat a jelenben. Különös, olykor groteszk ötvözete a gazdagságnak és a szegénységnek. Gasztronómiailag totál átlag, a cordon bleu-k uncsi egyhangúsága megspékelve néhány pszeudoegzotikus étteremnek kinéző vendéglátó egységgel. Az utcaképbe a balkán összevisszaság, a hazai ízléstelenség és néhány fantáziátlan graffiti eklektikája visz némi izgalmat. Szóval ebben a városkában minden megvan, ami a boldogsághoz kell, csak éppen semmi sincs a helyén. Ha felkapná egy jó kis tornádó, összerázná, majd visszapottyantaná a helyére, talán helyreállna az egyensúly. Egy valami azonban biztos nem változna. Az amerikai fiatalember, Ryan Hyot által működtetett Dorothea Kávézó sziklaszilárdan állna a helyén.

Lapozgatom a kézzel írott menükártyát. Fantáziadús, olykor meghökkentő névre hallgató kreálmányok. Több tucat koktél. Az italkevercsekhez itt filozófia is társul. A koktélok különböző hangulatokat jelölnek, azért is van belőlük olyan sokféle. Van, hogy a lelkem csókos hangulatban mézes pusszancs után epekedik, olykor bika vagyok on the beach. Amikor meg nem találom a megfelelő szót a pillanatnyi állapotomra, olyankor talán az almás pirkadás a legalkalmasabb keverék. Vagy kinyittatunk egy palackot a válogatott szortimentből. Meggondolatlanul görög salátát rendelünk, Ryan mélyen a szemünkbe néz, és enyhe amerikai akcentussal, de választékos magyarsággal elkezd lebeszélni és rábeszélni. Görög salátát bárhol kérhetsz. Nálam inkább valami különlegességet kóstolj meg! Észre sem veszed, és vakon engedelmeskedsz. Laza csuklómozdulattal megigazítja az üresen álló széket. Csak az ergonómia miatt, szabadkozik mosolyogva. Az asztalok és ülőalkalmatosságok tájolása, a dolgok állása, meg egy kis feng shui. Most jó. És ezt érzik a vendégek is, akiknek minimum ötven százaléka azzal huppan a pamlagszerű párnákkal bélelt puha fészekbe, hogy te, Ryan, mit egyek, mit igyak ma? Ryan pedig egy pszichológus éleslátásával készségesen kitalálja a legtitkoltabb vágyaikat. Ilyen bizalomra szert tenni több éves munka. De erre méltán lehet büszke. Ez a nehézsége és gyönyörűsége a törzsvendég-körnek, mert meg is kell ám felelni ekkora kihívásnak. A kenceficék gasztronómiai rendjébe tartozó pástétomok is mind Ryan fantáziájának szüleményei. Leggyakrabban arab pitát ad hozzá. Most olívabogyóból, számtalan fűszerből, sok olívaolajból és egyéb titkosságokból rakta össze az egyiket. Medvehagymás gombapép és rucolás körözött még a pillanatnyi választék. A rucolasaláta egyébként mustáros jelleget kölcsönöz a körözöttnek, és ebben valahogy magamra ismerek. Ma egész nap mustáros kedvem van. Válogatott sajtok is kerülnek a fatálra, a gorgonzolától a cheddarig. A kis, harapósra hangolt, piros gyilok paprika a mexikói sombrero süvegszerű, csúcsos részét juttatja eszünkbe. Házilag kevert márványsajtos krémmel töltve az egyik legjobb falat, amit bor kísérhet. Süteményekből is egész orgiát lehet rendezni. Ha Szentendrén élnék, eszembe se jutna, hogy kávézni máshol is lehet. A kávégép is saját szerzemény, of course, az arabica és robusta keveréke szintén valamilyen Ryan-féle egyensúlyon alapul.

Na, de mi szél hozta ide ezt a fiatalembert, kérdezi már a türelmetlen olvasó. Hát, forgószél.

Amerikából jöttem

Ryan Seattle városában koptatta az aszfaltot, az északnyugati parton, Washington államban. A kikötőváros híd Alaszka felé, ami oda megy vagy onnan jön, annak itt át kell haladnia. Van itt minden, mint a búcsúban: atommeghajtású tengeralattjáró-gyártás, Boeing gépek összeszerelése, ráadásul a Microsoftnak is itt van a főhadiszállása. De nemcsak azok otthona, akik a gimiben jók voltak matekból és fizikából. Számtalan művész is itt vert tanyát, annyira gazdag várossá nőtte ki magát, hogy itt még a hajléktalanoknak is van hajléka, festők, szobrászok, zenészek minden utcasarkon, mint a gomba, minden sarkon forgatókönyvet írnak, és producerek tárgyalnak rendezőkkel, a lét elviselhetetlen könnyűsége lengi be az utcák rózsavizes levegőjét. Egyfajta amerikai nirvána. Nyilván innen jött a zenekar neve is, akiknek tagjai kávéházakban pultos fiúként pengették az idő húrjait. És amikor a dílerkedésből meg a zsebpénzből összejött annyi, belecsaptak a basszusgitár húrjaiba. Sok híres jazz-zenész is itt bérelt lakást, mert olcsóbb volt a repülőjegy, mint állandó lakosként bejelentkezni New Yorkban. A gasztronómia a csúcsokat ostromolja, az ott élők mélyen vallásosak és sportosak. Ugye most már végképp érthetetlen, hogy mi csalta ide Ryant, a lehetőségek hazájából a lehetetlenségek országába. Egyet találhatnak. A szerelem.