Világszerte 170 divatüzlete van az olasz dizájnernek, de mindössze 18-ban alakítottak ki kávézó részleget, amely néhány esetben étteremmé nőtte ki magát.

A budapesti Armani Caffé azon kevesek közé tartozik, ahol a márka rajongói a gasztronómia oltárán is áldozhatnak. A belső tér fekete, vörös és ezüst színei, a tér közepét uraló korinthoszi oszlopok újkori pogány templom képzetét keltik. Steril high-tech, feszes, párhuzamos vonalak.

Testhez simuló Armani-öltönyökben némán suhanó, filigrán felszolgálók, mintha egy pogány istenség papjai volnának. Az egyszerű halandó feszeng, a hely szelleme nyilván csak a beavatottaknak fedi fel valódi arcát. Pedig a tányéron ismerős, emberarcú miliő jelenik meg.

Erről Meczner Zoltán séf gondoskodik. A fiatalember korábban a Magyar Tudományos Akadémia éttermében helyettesként, majd konyhafőnökként dolgozott. Ahogy ide került, már repült is Milánóba, ahol Kertai Zoltánnal, a Caffé sommelier-jével együtt komoly szakmai tréningen vett részt. Milánóban Armaninak a híres Nobuban van tankonyhája.

Itt tanulta meg Meczner Zoltán a hagyományos olasz gasztronómia fortélyait. A franchise rendszerben működő étteremben Budapesten ugyanaz a kulináris világ tárul az utazó elé, mint Dubajban vagy Isztambulban. Az étlap egyszerű és átlátható, a borlap kiemelkedő színvonalú – mi borjú cappellettinit, ricottás-parajos óriás raviolit, rostlapon sütött, édeskömény flannal tálalt keszeget, sült tojáshabbal kínált gesztenyekrémes tortát rendelünk.

A Gusto februári számában eláruljuk, melyek voltak a legfinomabbak.