Barcelonában sok „egyszerű” helyet is megfertőzött a katalán és baszk csúcsgasztronómia újítási és tökéletesítési láza: elkezdtek ugyanis szétrajzani azok a fiatal szakácsok, akik jó néhány évet leszolgáltak valamelyik csúcskonyha gályáján. A helyzet ismerői azt jósolják, a trend a közeljövőben erősödni fog.

A huszonéves Toni Simoes nyitotta az egyik legnépszerűbb tapasbárt, a Taverna del Clínicet, ahova tanácsos asztalt foglalni. Simones korábban a Santi Santamaría háromcsillagos konyháján dolgozott, és bár Santamaría meggyőződéses klasszikus-konzervatív, Toni nem idegenkedik az avantgárdtól sem, a desszertek tervezésébe bevonta Oriol Balagert, az újkori cukrászat egyik vezéralakját is. A kiváló friss sör a háznál készül, a plafonról a legjobb iberico sonkák lógnak, reprezentatív a borlap, kiemelkedő a sajtpaletta. Nagyon jó házi olívaolaj áll a pulton: zöldes, friss mező illata van – mintha kimondottan a katalán paradicsomos pirítóshoz (pa amb tomàquet) rendelték volna. Mindez már önmagában elég lenne a boldogsághoz, de a hely ennél sokkal többet kínál. Megjelennek például az olasz és a japán konyha interpretációi is: a főtt-pirított penne füstös-friss szépiával, intenzív paradicsomconcasséval, snidlinggel, petrezselyemmel, és ezúttal érettebb ízű, aranyszínű olívaolajjal érkezik, a yaki sobát (távol-keleti tészta) tenger gyümölcseivel, ropogós zöldségekkel kapjuk, édeskés, szójás, szezámolajas környezetben. Kiemelkedő fogás az alacsony hőmérsékleten készült, szaftos kecskelapocka sült paprikával (padrão), újhagymával, héjában sült, majd pirított parázskrumplival. Éppen ilyen kiemelkedő a marhafarok (rabe de torro) burgonyapürével, vörösbormártással.

Szintén ”kötelező” új hely Barcelonában a Serveseria Catalana és a Bar Mut, ezeket feltétlenül érdemes útba ejtenünk, ha Katalóniában járunk. És hogy mit rendeljen, ha helyet foglal a ”sörözőben” vagy a ”bárban”, megtudhatja a Gusto magazin decemberi számából.