Sétálunk a Széna térről felfelé az Ostrom utcán, és persze mit lehetne ehhez dúdolni mást, mint a Halott Indiánt: „A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön, /

a sok szoldát szorosan áll...” De hát szerencsére ez most nem ’45 vad tele, és még csak nem is ég a Széna tér, az oroszok sem ”tüzelnek, tüzelnek”, sőt egy remek orosz vendéglő működik itt a 19-es szám alatt, az Arany Kaviárhoz címezve. 

Belépve úgy érezzük, mintha egy hajóbelsőben lennénk: minden barna, súlyos drapériák, függönyök, szőnyegek mindenhol, kellemes túlzsúfoltság. Az ablakban régi szamovárok, a falon téli tájkép, kicsit se lepődnénk meg, ha a következő pillanatban Anton Pavlovics Csehov úr lépne be a mélybarna terembe egy csinos kisasszonnyal a karján, s míg az előételt várnák, nevetve mesélne el egy szomorú történetet a pórul járt csinovnyikról.

És hát mivel mással is indulhatna ez az orosz lakoma, mint vodkával, amitől felvillanyozva elhatározzuk, hogy két menüt is végigeszünk, egy hivatalosat és egy magunk által összeválogatott ételsort. Az érkező fogások között szerepel melegen füstölt tokhal céklakrémmel, salátaágyon; forró blini Keta kaviárral töltve, pecsenye kacsamáj saját zsírjában abálva, tepertővel; karfiolkrémleves tőkehallal, borscs, báránygerinc padlizsánkrémmel, vajban párolt lazacderék cári rizzsel és vörös kaviárral, narancsos madártej csokoládéhabbal és vaníliasorbet-val. Eláruljuk, hogy a lazacderék az este legfényesebb csillaga volt, de hogy mit érdemes még feltétlenül rendelni az Arany Kaviárban, kiderül a Gusto magazin decemberi számából.