Egészségesen édes nádcukor

Az életünket megédesítő cukrot a több mint tízezer éves történelemmel rendelkező cukornádnak köszönhetjük, a növény Új-Guineából származik, a belőle előállított édesítő nagyon sokáig luxuscikknek számított (helyette mézet használtak). A hosszú, vastag nádszárakat összezúzták, a belőlük nyert édes nedvet pedig főzéssel besűrítették, és nagy, barnás tömbökben kristályosították.

A nádcukrot ma is a cukornád ülepített, nyers nedvéből állítják elő, igen magas a szacharóztartalma, így vízben jól oldódik, és az emberi szervezet is könnyen megemészti. Nádcukrot a legtöbb bioboltban vásárolhatunk, ezeken a helyeken sok olyan termék (csokoládé, sütemény stb.) is kapható, amit ezzel a cukorfajtával készítettek - ez ugyanis sokkal egészségesebb finomított, fehér társánál. Ne gondoljuk, hogy kicsit sötétebb színe minőségromlás következménye, hiszen ízének gazdagsága messze túlszárnyalja a fehér cukorét. A világosabb nádcukor kiváló lehet gyümölcslekvárokba, de édes öntetek és pralinék elkészítésénél is jó szolgálatot tehet. A sötétebb, finomítatlan fajta tökéletes pácoláshoz, chutney-khoz, pikáns szószokba vagy éppen gyümölcs- és csokoládétortákhoz.

Sokoldalú csillagtök

A zöldséges standok egyik legérdekesebb alakú növénye minden bizonnyal a csillag alakú patisszon. Többféle színben is létezik (sárga, zöld, fehér), itthon leginkább a fehér változattal találkozhatunk. A zöldség a tökfélék családjába tartozik (nem véletlen tehát, hogy sokan csillagtökként is emlegetik), a konyhában felhasználhatjuk kabakos termését, magját és virágját egyaránt. A legtöbben nem jutnak túl a rántott patisszon „bűvkörén”, holott rengeteg ínycsiklandó finomság készíthető belőle. A csillagtök főszezonja júniustól októberig tart, ebben az időszakban mindenképpen érdemes beiktatnunk étrendünkbe. Ideális alapanyag, ha éppen fogyókúrázunk, mivel rendkívül alacsony az energiatartalma. Vásárláskor mindenképpen nyomkodjuk meg a kiválasztott példányt (nyugodtan nyomjuk bele a körmünket is), és csak akkor vegyük meg, ha igazán kemény, rugalmas. A szára legyen üde, zöld, figyeljünk arra is, hogy a héja ne legyen sérült. Készíthetünk belőle savanyúságot télire is, ebben az esetben korábban leszedett, azaz kisebb darabokat keressünk. Ha zsenge patisszonnal van dolgunk, még a héját is rajta hagyhatjuk, a kisebb darabokat nyugodtan megpárolhatjuk egészben is. A nagyobb példányokból már ki kell vájni a szivacsos belsőt és a magokat, ezután megtölthetjük kedvünk szerint - darált hússal és zöldségekkel például. Kiváló nyári köret a grillezett patisszon, bátrabbak karamellizálhatják is. Rakott ételek alapjaként is felhasználható, aki mindenképpen „bundázni” szeretné, mártsa a szeleteket sörtésztába, úgy süsse ki őket. A csillagtök virága is igen finom sörtésztában fürdetve, de nyersen, saláta részeként is használhatjuk. Magjait pirítsuk meg, aztán szórjuk saláta tetejére, esetleg ízesítsük vele a reggeli müzlinket!

Illatos levendula

Ha azt mondják, soroljunk fel öt dolgot, ami Provence-ról eszünkbe jut, a levendula biztosan köztük lenne. Az illatos, lila növény a Földközi-tenger mellékéről származik, már az ókorban is keresett árucikk volt: a görögök és rómaiak testükre kenték, illetve fürdővizüket és szappanjaikat illatosították vele. Nevének eredete is ezeket az időket idézi, a levendula szó ugyanis a latin lavare szóból származik, melynek jelentése: mosdani. A levendulát az évszázadok folyamán igen sokoldalúan használták, a gyógyászatban például szinte minden bajra alkalmas gyógyírnak tartották: irtottak vele tetűt, sebek, horzsolások kezelésére alkalmazták, adagolták fejfájás ellen, izomgörcsöket enyhítettek vele. Ma is széles körben használják, különösen hasznos a depresszió, az álmatlanság kezelésében, hiszen idegnyugtató hatású. Egy nehéz nap után főzzünk belőle teát (egy kávéskanálnyit 2 dl vízzel leforrázunk, majd negyed óráig állni hagyjuk), fürdővizünkbe pedig csöpögtessünk egy kis levendulaolajat, és máris indulhat a relaxálás!

Természetesen a levendula fűszerként való felhasználásáról sem feledkezhetünk meg, a legjobb recepteket persze Provence-ban járva leshetjük el, ahol hatalmas levendulamezők illatoznak a lágy szélben. Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen kóstoljuk meg annak a báránynak a húsát, mely ezeken a legelőkön nőtt fel – a különbség rögtön érezhető lesz eddigi „bárányélményeinkhez” képest. Nem kell azonban Provence-ben lennünk ahhoz, hogy ételeinkbe levendulát csempésszünk, hiszen kertünkben is kiválóan megél ez a növény, csak ültessük a legmelegebb és legnaposabb részre. Az illatos virágból sose használjunk sokat, de kis mennyiségben feldobja a süteményeket, a zseléket, krémeket és a fagylaltokat is. Ízesíthetünk vele sülteket, a fiatal hajtásvégek pedig pompásan illenek a salátákhoz. Ecetet is megbolondíthatunk vele, ha az üvegbe dugunk egy szál levendulát szárastól, virágostul.