Nem vagyunk (nyögdíjasok lévén) megrögzött étteremlátogatók.Igaz, hogy a boldogult Blue Train (S.A, Jbg) éttermében is élveztük az eledeleket,és a csirke után a rózsavizes kézmosót, a Swázi-Ezulwini Calabasht , meg  Frankfurt ban a Hexensclusst és az 5 (öt=fünf) Dm-es (Istenben boldogult)  Wienerchnitzelrestaurantot (Kaiserstr) is látogathattuk, de magyar viszonylatban-immár majd 20 éve a Solymáron lévő Aranykorona ételeinek gazdag választéka, igényes elkészítési módja  és személyzetének európai viselkedése  igényeinket  jobban kielégíti, mint a felkapott, drága és inkább prestige mint kulináris célokat szolgáló fővárosi éttermek.     Persze hiábavaló visszagondolni a pesti 100éves hárfazenével kísért rántott borjulábjára, vagy a Baricska dióízü Becehegyi borával kísért vacsoráira, hogy a keszthelyi valahavolt Prill Halászcsárda ételeire,  azok már a multé, akárcsak mi is hamarosan.